A gobelinről röviden
A Gobelinről sokat és sok helyen írnak. Egy azonban biztos: ma is reneszánszát éli szerte a világban, ez a sokszor művészi igényeket is kielégítő (pl: Rőzseszedő Lány - Gobelin alap) kézműves tevékenység. Azt szinte mindenki tudja, aki egy kicsit is foglalkozott már a gobelin alapanyagra (kanava, kanavász, canvas) történő varrással, hímzéssel, hogy eredete a Középkorba nyúlik vissza. A "Gobelin" név pedig Gobelin Gilles párizsi kelmefestő nevébők származik. Azt azonban talán már kevesebben hogy a Gobelin család olyan művészi szintre emelte a gobelin varrás technikáját (petit point), hogy az ördög szövetségesének is nevezték.
Röviden jellemezve a gobelin egy kézzel készített, valamilyen minta alapján kivarrt, kanava alapanygra készített kézműves alkotást jelent, mely a múltban kézzel szőtt falikárpit volt leginkább. Ilyen lehet például a termékeink között is megvásárolható 60x120cm-es Utolsó Vacsora című kárpit reprodukció, melynek elkészítése igen csak, sok türelmet és művészi elhivatottságot igénylő feladat. A mai modern világban a varrás technikája szinte semmit sem változott, ma is a legtöbben egyirányú öltésekkel varrják az előnyomott gobelin alapokat, vagy a leszámolható mintákat. A gobelinhímzéssel elkészített alkotások felhasználása rendkívül széles körű: lehet díszpárna, fali kép, asztalterítő, ágytakaró, kivvart horoszkóp ajándékba, kedven háziállat elkészítése, de templomba készült díszítésekről is van tudomásunk. Nem csak a felhaszánlás helye, hanem a témák is rendkívül változatosak lehetnek, ma már szinte minden témában lehet gobelin alapot vásárolni.
Hazánkban a gobelin megjekenése az 1500-as évekre tehető, amikor is az adatok szerint falak szigetelésére és egyben díszítésére használták. Mivel a varráshoz szükséges gobelinfonal ebben az időben nagyon drága volt, így ezek a gobelin aklotások igen nagy értéket lépviseltek és nagy becsben tartották őket. A gobelin varrás technikája és fonala az 1850-es évekig szinte változatlan maradt, csak ebben ez időben kezdték el a kanavára kerülő témákat gyöngyökkel és finom szalagokkal díszíteni, amennyiben ezt a téma megengedte. Nagyon népszerűek voltak a madaras, virágos témák, majd a varrás technikájnak és az egyre finomabb fonalak elterjedésének köszönhetően divatba jöttek a portrék, vadászati jelenetek és a tájképek is.